A szerzőről
Gelencsér József: jogász, etnográfus
Pár szóban
"Életem évtizedek óta két kultúra, két tudomány által határolt keretek között zajlik. Az egyik a népi, a másik a jogi kultúra. Az előbbi az ősit, a hagyományost jelenti; a múlt, az elődök örökségét, a nemzet iránti hűséget. Az utóbbi, a jog a jelen és a jövő formálását, az európai hatásokat, a sajátos gondolkodásmódot.
Az élet azonban egységes egész. Így a néprajznak és a jognak vannak érintkezési pontjai. Ide kapcsolódik az alábbi idézet, amely némi eltéréssel több jogtudósnál is fellelhető: "A szokás örök forrása a jognak." Századokon át a jogalkotók számára mértékadó volt e gondolat. Amit a nép szokásként gyakorolt, azt jogszabályként is követte, magáéénak érezte.
Felgyorsult, bonyolultabb világunkban némileg kiterjesztő értelmezéssel alkalmazható e mondat. A törvényhozók, rendeletalkotók számára akkor, ha figyelembe veszik az egész közösség érdekeit;elfogadható, követhető normát alkotnak. A jogalkalmazók számára pedig akkor, ha látják, hogy az absztrakt, általános jogszabályok ugyan egy szélesebb körre, a szokásalkotó népre vonatkonak, ám ennek tagjai különféle értékeket hordozó egyének, eltérő emberek.
Néprajzi, jogtörténeti kutatásai során főleg idős, dologban megfáradt, esetenként perifériára szorult emberekkel találkoztam. Sorsuk, körülményeik megismerése sokat segített abban, hogy az elém kerülő jogeseteket ne sematikusan ítéljem meg.
Mindenki nem járhatja ezt az utat, de az joggal elvárható, hogy a hatóságoknál szakszerűen, a körülményekre fugyelemmel és az emberi méltóságot tiszteletben tartva tevékenykedjenek. A szegényekkel, elesettekkel szemben is, mert ők is a nemzet részei. És sokszor a többieknél is érzékenyebbek."
Székesfehérvár, 2005. június 2.
Gelencsér József
A hosszú évek alatt érdeklődésem középpontjában álló területek kapcsán született írásaim formába öntésébe nélkülözhetetlen segítséget nyújtott feleségem, Matovics Mária.
"Már-már közhelyesek Adynak a Kárpát-medence népeinek közös sorsára utaló sorai: „Dunának, Oltnak egy a hangja...” A két folyó mellé lehetne sorolni a Drávát is, melyet a magyar és a horvát nép egyaránt a magáénak érez.
Ahogy a határfolyó elválaszt és összeköt, úgy alakult a két nép sorsa is: hol összefonódott, hol elvált egymástól. Én is egy Dráva-közeli sokácok, azaz katolikus horvátok által lakott faluban születtem. Őseink sok száz éve érkeztek erre a tájra, ahol hazára leltek. Magyarok, horvátok, németek, cigányok éltek egymás mellett, ki-ki saját szokásai, kultúrája szerint, de egymásra utalva. Eközben a szokások, értékek kölcsönösen alakultak, formálódtak. Hagyományainkból sokat megőriztünk, de másoktól is vettünk át.
Nemzedékem tagjainak többsége kettős identitásúvá vált. Horvátok is vagyunk – leginkább sokácok – és magyarok is. Sokan nehezen értik, hogy lehet valaki kétnyelvű, két nép fia. Hétévesen magyarul sem tudtam. Az általános iskolában jobbára magyarul tanultam. Azután horvát gimnázium következett, majd magyar egyetem. Egyaránt szeretem Ady verseit és Miroslav Krleza regényeit, felváltva énekelem a horvát és magyar népdalokat. Két kultúrát szeretünk, két világot igyekszünk minél jobban megismerni.
A hazánk azonban az, ahol születtünk, akkor is, ha néha bánat is ér bennünket, esetleg éppen származásunk miatt.
Ezt nem szabad elfelejteni – sem határon innen, sem határon túl."
Székesfehérvár, 2005. június 8.
Matovics Mária
Az oldal története
Sok-sok kutatással, írással, szerkesztéssel eltöltött munkaóra, és az esetenként ezzel ellentétben álló, szűkre szabott hozzáférhetőség, alacsony példányszám, évekkel, évtizedekkel ezelőtt helyi napilapokban, folyóiratokban publikált, mára már nehezen fellelhető írások kontrasztja szülte az internetes hozzáférés lehetőségének ötletét. Napjainkban mondhatni kézenfekvő, és szükséges is egyszerre, hiszen a főiskolai, egyetemi hallgatók, bármely téma iránt behatóbban érdeklődő egyének kiindulási pontként leggyakrabban az internetet hívják segítségül.
A világhálón fellelhető információtömeggel, adathalmazzal kapcsolatosan már olyan - kétségtelenül nem igaz, de azért elgondolkodtató vélemények is - megfogalmazódtak, hogy ami a weben nem elérhető, az nincs is, illetőleg, ami ide egyszer felkerül, az fenn is marad.
Ha a fenti két gondolat közül akár csak az egyik is valóra válik, az általam vizsgált, szívemhez közel álló témák internetes publikálása számomra elengedhetetlen.
Rövid önéletrajz
1951. július 9-én Sárkeresztesen születtem. Édesapám, Gelencsér József (1922-1997) szinte egész életében magtáros volt, édesanyám, Pap Erzsébet (1927-1994) a háztartásban dolgozott.
Általános és középiskolámat Sárkeresztesen, illetve Székesfehérváron végeztem. 1969-ben sikerrel felvételiztem a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára.
A felsőfokú stúdiumokat megelőzően előfelvételisként – az évfolyam többi tagjához hasonlóan – egy esztendőt Kalocsán katonáskodtam.
Az 1970-75 közötti pécsi egyetemi évek alatt érdeklődésemet különösen a magyar állam- és jogtörténet, az alkotmányjog, a polgári jog és a közigazgatási jog keltette fel. Ennek megfelelően jelentkeztem az egyes speciális kollégiumokra, tájékozódtam a szakirodalomban, vettem részt a rendezvényeken, az egyetemi életben.
Az egyetemi tanulmányok befejezésekor kötöttem házasságot a szintén jogász végzettségű, pécsi születésű Matovics Máriával (1952.).
Tekintettel arra, hogy utolsó egyetemi éveimet, mint Fejér megye ösztöndíjasa végeztem, Székesfehérvár Városnál, a közigazgatásban létesítettem munkaviszonyt. Erre 1975. márciusában került sor....